Holnapután...

Két napi összefoglalót olvashattok ebben a posztban. Tegnap ugyanis az utolsó busszal jöttem haza Fehérvárról, akkor már nem volt kedvem leülni blogolni. A mai délelőtt semmittevéssel telt, délután meg pakolásztam, szóval most jut időm írni egy kicsit.

A tegnapi napot a fodrásznál kezdtem. Nagy nehezen megszültem a döntést, levágattam a hajam rendesen. Korábban ugyanis komoly problémát csináltam abból, hogy mi lesz velem ebből a szempontból Svájcban. Valami kókler vágja a hajam? Na, nehogymá'... 2007-ben már egyszer volt egy hajnövesztős projektem, 9 hónap után azonban levágattam. Pedig addigra már kezdett alakulni a formája, de nyár volt, melegem volt alatta, göndörödött stb, szóval elegem lett, hullania kellett. Az azóta eltelt időben viszont volt, akinek kifejezetten tetszett, és többször elgondolkodtam rajta, hogy megint meg kéne próbálni, kicsit kitartóbbnak lenni, hátha jó lesz. Most különösen eljátszottam a gondolattal, de aztán mégis levágattam, kényelmesebb, könnyebben kezelhetőbb így. Tegnap már írtam a Twitteren, hogy abszolút jellemző rám a dolog - ebből is csak én csinálok 8 soros problémát egy egy éves külföldi út előtt. A lényeg, hogy rövid, fasza, újabb dolog kipipálva.
Frissítve: Eszembe jutott, milyen jól elröhögtem néhány napja egy Facebook-on felfedezett honlapon, a yearbookyourself.com-on. (Kösz, bag!) Képet töltesz fel magadról, aztán 1950-től 2000-ig kétévenkénti lépésekben formál belőled egy a korra jellemző figurát. Álljon itt a hajas rész mellett az 1970-es formám, hogy az is el tudja képzelni a hajnövesztős korszakomat, aki nem ismert akkor. :) Ennyire nem volt búbos a teteje, de kb. ugyanezt adtam elő két éve, csak persze barnában. Igen, barna, nem fekete... :)

A fél egyes busszal mentem Fehérvárra, mondanom se kell, hogy megint késve indultam itthonról, na, mindegy is. Kiváltottam az EU-s tb-kártyát az OEP-nél végre, majd kötöttem biztosítást, meg körbejártam az összes bankot és pénzváltót a frank eladási áráért. 4-kor találkoztam a Manóval. Ez az őrült még délelőtt kitalálta, hogy passzolgassunk egy kicsit a palotavárosi betonpályán, mert ő nem bírja hétvégéig foci nélkül, meg közben sörözgethetünk is. Persze a foci részéből nem lett semmi, mert szakadt az eső, mire bejutott a városba, úgyhogy betértünk a Marximba. Mesélte a balatoni másfél hetüket, hát, le kellett volna jutnom hozzájuk. Na, sebaj, megbeszéltük, hogy jövőre majd úgy alakítja, hogy egybeessen a welcome-partimmal. :) Megkaptam a piramidális pólót, amiben ők is verették Szabadi-Sóstón. Inkább nem említem a feliratot, legyen elég annyi, hogy a húgomat meglátogattam benne a buszpályaudvaron, és eléggé kikerekedett a szeme. Mint ahogy anyának is, amikor előszedtem a pólót itthon. Remélem, majd dőlnek a kommentek, aztán úgyis megtudja minden kedves olvasó. :D
Fél hatra jöttek a volt IBM-es kollégák is, jó volt látni őket is még így utoljára. Ahhoz képest, hogy egy hónapja volt az első munkanapunk, jó kis társaság jött össze, és nem csak tegnap a Marximban. Lett volna még pár ember, akit szívesen láttam volna, de így is nagyon jól éreztem magam. Biztos, nem ért oda mindenkinek Notes-on az invitation. :P

Ma reggel fél 10 körül már kivetett az ágy. Amellett, hogy feszített a sör, az éhség ébresztett. Hamar végiggondolva a helyzetem, ez rendben is volt, mert tegnap valahogy a reggeli is kimaradt a fodrász és a busz között, egy ebédet gyorsan bedobtam, a vacsora meg sör formájában került a fejlődő szervezetembe. Toltam is reggelire három szelet pirítóst jóféle acsai kenyérből, mert ugye ki tudja, milyen odakint a pékáru. :D Aztán egy kis vergődés, nem bírtam rávenni magam hasznos dolgokra, olvasgattam a neten. Ebéd után viszont már pakolni kellett, nem volt mese, ki is rámoltam gyakorlatilag a szekrény nagy részét. Aztán a nagyszobában a másik szekrény aljából az összes létező táskát, hogy akkor most mibe rakom bele azt a sok ruhát, amivel megterítettem az ágyamat. Ezt még persze most se tudom, segítek, majd holnap osztályozunk apával. Este el is menekültem a feladat elől, átmentem a Héjjékhez búcsúzkodni. Ahogy újra meséltem a részleteket, egyre furább érzés kapott el. Vágyom ki, mert nagyon fasza lesz, nem kérdés. De egyre erősödik bennem a félelem is (vagy én nem is tudom, hogy hívjam), hogy az utazás előtt tényleg most látok utoljára olyan embereket, akikkel korábban nagyon sokat találkoztam, beszélgettünk, segítettek, támogattak. Nem is beszélve a családomról...

Közben hívott a Miki is, a szállással kapcsolatban már megint változnak a dolgok. A legújabb, hogy nincsenek egymás melletti szabad szobáik, tehát a netet is gyakorlatilag egyénileg kell intéznünk mind a négyünknek. Arról már nem is beszélve, hogy a Miki szülei és öccse még mindig nem tudják, hol és mennyiért alhatnak szombat éjjel, mielőtt vasárnap reggel hazaindulnak. Lehet, mindannyian a Transporterben hálunk, a vasárnapot meg szálláskereséssel töltjük. :) Mosoly, de már kezd kicsit elegem lenni abból, hogy tényleg minden nap változik valami. Komolyan mondom, ezért akarok már minél előbb elutazni, hogy végre ott legyünk, és minden kiderüljön. Lassan mindegy, hogy lesz-e net, meg milyen a szoba, csak valami konkrétum legyen végre. 

Holnap még teszünk egy kört Fehérváron apával, egy-két dolog még elmaradt, 8-kor induló, úgyhogy lassan fekszem. Egy pár sor még az újabb apró technikai fejlődésről. Mint láthatjátok jobb oldalt, már nem csak a Twittert, hanem az iWiW-adatlapomat és a Facebook-oldalamat is eléritek a blogról. Ennek megint a kiutazásom után lesz növekvő jelentősége. Továbbra is az iWiW-et tartom fő közösségi oldalamnak, tehát új fényképeket, elérhetőségeket minden bizonnyal ott találtok majd rólam. A Facebook (egyelőre) inkább csak a dőreség és - az elsősorban a veszprémi ganggel való - véleménycsere virtuális színtere. Jó éjt!

Charles Darwin
"Nem a legerősebb marad életben, nem is a legokosabb, hanem az, aki a legfogékonyabb a változásokra." (Charles Darwin)
 
 
0 (0)
Jelentkezz be a szavazáshoz!

írta: András, 2009. aug. 6. 21:52 | címkék: idézet, kép, napom, utazás | 2 komment

Bázel, dö sziti

Tegnap estére ígértem egy kis összeállítást Bázelről, mint láthatjátok, ebből nem lett semmi. Szóval jöjjön ez címszavakban, a poszt második felében pedig a mai napomról írok.

Bázel - egy város, három ország - Svájc északnyugati részén, a svájci-német-francia hármashatárnál, a Rajna két partján elterülő város. Szerencsés helyzete miatt hamar közlekedési és kereskedelmi csomóponttá nőtte ki magát, így a város ma Európa legsűrűbben lakott települései közé tartozik. Emellett több, mint 320 hektár zöldterülettel és 71 hektár erdővel rendelkezik. A vegyipar és a gyógyszeripar fontos központja. Bázelben van többek között a Novartis és a Hoffmann-La Roche gyógyszercégek székhelye. Itt található Svájc legrégebbi egyeteme, melyet 1460-ban alapítottak.
A város rajnaivölgyi fekvése és a Burgundiai-kapun beáramló mediterrán levegő miatt enyhébb és naposabb az időjárás, az ősz kevésbé ködös, mint az ország középsőBázel címere részén. Itt a mediterrán éghajlat keveredik a hegyvidéki éghajlattal. Az évi középhőmérséklet 9 °C. Télen vagy semmilyen vagy nagyon vékony hótakaró borítja a várost. Évente átlagosan 30 a hótakarós napok száma. Bázel város címere megegyezik Basel-Stadt kanton címerével, balra kunkorodó görbe bot, mely a püspöki botot jelképezi. Három vízszintes vonal töri meg a botot, amely az alján kiszélesedik és három cikkbe szakad.
A blog fejlécén lévő kép látkép a bázeli székesegyházból a Rajna-kanyarra és Kleinbaselre. Középen felismerhető a Bázeli Vásártorony.
Hirtelen ennyit kukáztam ki a cikkből, aki többet szeretne olvasni Bázelről, a Wikipédián kielégítheti az információéhségét ide kattintva. 

Most pedig a mai napról... Lelövöm a poént: sokkal nehezebb ügyintézésre, meg több idegeskedésre számítottam. Fél 9-re mentem a kilépős papírjaimért, kérték, hogy várjak, de aztán olyan gyorsan kiadták, hogy még találkoztam a buszmegállóban a volt kollégákkal, ahogy munkába igyekeztek 9-re. A 10-es buszt ki is néztem a Népligetbe, megbeszéltem a HR-en, hogy viszem a papírokat, kértem időpontot az orvosi alkalmasságira is, 3-ra. Dél után nem sokkal végeztem a papírozással, megkerestem a rendelőt, pipa, visszasétáltam egy kis kerülővel a Westendbe, és megebédeltem. Mászkáltam, igyekeztem elcseszni az időt, aztán fél három körül már újra a rendelő várójában voltam. Az egész dolog nem tartott tovább 10 percnél, ahogy mondták is a többiek. Kingával megbeszéltem, hogy ötkor találkozunk Bicskén. Odaérve már éreztem, hogy nem sok mindenre lesz időnk, mert neki megint programja volt estére. Miattam akár a 8-as buszig is beszélgethettünk volna, de végül a hatost lőttük ki, neki is az előtt pár perccel indult vonat. Felsétáltunk a Pizzafalóba, ittunk egy üdítőt, közben képeket mutatott meg mesélt az idei Europeade-ről, Litvániáról. Persze ahogy azt mindkettőnk külön-külön is tökéletesen elő tudja adni, együtt még inkább sikerült: későn indultunk el a vasútra, sietni kellett. Az állomástól néhány méterre jártunk, amikor begurult a vonat. Először azt mondta, mindegy, mert úgyse lesz már ideje jegyet venni, majd megy ő is busszal bő fél óra múlva. Aztán mire felkaptam a fejem, elszaladt az épület mellett a sínek felé, hogy még eléri. Rosszul esik, hogy így otthagyott. Igazából nem szólhatok egy szót sem, a barátaival akart találkozni, sietett haza, közölte is előre. De szerettem volna megölelni utoljára, és ehhez képest nem hogy egy puszit nem kaptam, de talán vissza se integet, ha nem köszönök utána. Tudom, nem így akarta, mégis így lett, és csak arra tudok gondolni, mástól is így búcsúzna-e egy évre.

Hát így állunk, volt már jobb kedvem is. Szakmailag úgy néz ki, megfogtam az Isten lábát ezzel a Svájccal, de érzelmileg nem jönnek össze a dolgok. Mára be is fejezem, mert már apámmal is összevesztem, mindketten rossz hangulatban vagyunk, és mivel ennyire hasonlítok rá, ilyenkor különösen nehezen értjük meg egymást, hamar hőbörgésbe fullad a dolog. Baszki, ez is tipikus, csak én tudok ilyenkor is nyavalyogni valamin, mikor alapvetően jó dolgok vannak a horizonton. Be positive, Andriska, ahogy a Ferkó mondaná. Majd igyekszem...

Frissítve: Technikai finomságok a blogon. Jobb oldalt a linkek alatt immár a Twitter logójára kattintva éritek el a mikroblogom, alatta pedig a friskyRadio miniplayerét találhatjátok. A lejátszás gombra kattintva hallgathat bele az aktuális műsorba, aki szereti az igényes elektronikus zenét.

 
 
0 (0)
Jelentkezz be a szavazáshoz!

írta: András, 2009. aug. 4. 20:04 | címkék: Bázel, napom | 2 komment

Miről is van szó?

Néhányan talán nem tudják, mire ez a nagy felhajtás. "Falusi gyerek blogot ír, mire jó ez?" Nos, a falusi gyerek belecsöppent a mesébe: június elején megpályázott egy mérnökgyakornoki állást, és felvették. Magyarán egy évig Svájcban, Bázelben (azt hiszem, emellett a ragozási forma mellett döntök) fogok dolgozni technikus/field engineerként. Egy gyógyszeripari céggel áll szerződésben a munkáltatóm Bázelben, az ottani alkalmazottak szoftveres illetve alapvető hardveres problémáinak elhárítása lesz a feladatom. Ha a helpdesk nem tud telefonon keresztül segíteni, nekünk kell a helyszínen megoldani a felmerülő gondokat. Várhatóan az első hónap fog oktatással, Microsoft-vizsgákkal telni, majd kezdődhet a tényleges munka.
Rajtam kívül három srác nyert még felvételt első körben, róluk majd egy későbbi bejegyzésben, ha jobban megismerkedtünk. Augusztus 8-án, öt nap múlva utazunk, pont a húgom 20. születésnapján. Egy mérnökgyakornokoknak fenntartott ifjúsági szálláson fogunk lakni. Ezzel egyelőre csak az a probléma merült fel, hogy saját számítógépet nem lehet a szállás internetkapcsolatára csatlakoztatni. Van 4 (!) számítógép az egész épületben, azt lehet használni, de "chatten ist verboten". Saját magunknak intézhetünk netet, de ez az egyik olyan dolog, amiről megint csak akkor tudok többet mondani, amikor már kint leszünk, és látjuk a lehetőségeket. Remélhetőleg minél gyakrabban tudok új bejegyzést írni a blogba. A szállásról is írok majd részletesebben.
Ma estére még tervezek egy kis ismertetőt a városról, addig próbálok gondolkodni, mit kell magammal vinnem, illetve elintéznem az elkövetkezendő négy itthon töltött napban.
 
 
0 (0)
Jelentkezz be a szavazáshoz!

írta: András, 2009. aug. 3. 15:09 | címkék: munka | még nincsenek kommentek

A névadásról

Sokat vergődtem a névadáson, végül ezt a címet kapta a blog. Talán nem árt megmagyarázni. Az alábbi sorokat a Wikipédiáról szedtem. Nem volt kedvem másutt keresni, szóval maradjunk annyiban, hogy helyesnek tartom.

"A Svájcot szimbolizáló nőalakot, Helvetiát néha a svájci nemzet anyjának is nevezik. Tipikusan hullámzó fehér ruhában, befont hajjal és a konföderációt szimbolizáló koszorúval jelenik meg, egyik kezében lándzsát, a másikban pajzsot tartva, rajta a svájci zászló jelével."

Helvetia a Rajnát nézi Bázelban
 
Szóval erről lenne szó, és hát csak Bázelban (Vagy Bázelben? Ezen még vitát folytatok magammal...) fogok élni egy évig, szóval stílusosnak tartom. A fejléc képével még nem vagyok elégedett, vakaróztam azon is, hogy hogy legyen, végül az is egy wikis kép. Persze nem jók az arányok, ide betallózva torz lett, majd talán kezdek valamit azzal is.
 
Frissítve: Kommenteljetek bátran, nem magamnak írom a blogot, nektek szól! Írjátok meg, miről olvasnátok többet, mi az, ami kevésbé érdekes. Ha most még nem is tudom az igényeknek megfelelően formálni a blogot, később alakíthatom úgy, hogy a legtöbb hasznos információt nyújtsa nektek. Ja, és kérlek benneteket, mindig úgy olvassátok a bejegyzéseket, hogy rákattintotok a címére. Ez megint csak nekem fontos, hogy lássam, hány látogató van.
 
 
0 (0)
Jelentkezz be a szavazáshoz!

írta: András, 2009. aug. 3. 0:15 | címkék: Bázel, Svájc | 3 komment
« Elejére | Újabbak